Egyesületünk története

A Fébé Diakonissza Egyesület életének rövid áttekintése

A Fébé Evangélikus Diakonissza Nőegylet 1924. október 1-én Piliscsabán alakult Pauer Irma (1879-1929) vezetésével.

A “Fébé” (görög nyelven: Phoibé) név újtestamentumi eredetű, jelentése: ragyogó, sugárzó. Pál apostol a római gyülekezethez írt levelében (Róm. 16, 1) említi meg Fébét, aki a kenkreai gyülekezet hűséges szolgálóleánya (diakonisszája) volt. A névválasztást bizonyára az a belső szándék befolyásolta, hogy az evangélikus diakonisszák Krisztus szeretetét sugározzák.

1937-ben belső szervezeti átalakulás folytán egyesületi keretben folytatódott a Fébé szolgálata (Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület).

1941-ben kezdte meg munkáját a Fébé Leány-népfőiskola. Munkáját 1948-tól téli tábor néven folytatta, mert a kommunista politika betiltotta a népfőiskolákat. Hat népfőiskolai és három téli táboros tanfolyamon 120 leány készült szolgáló életre családjában, falujában, gyülekezetében.

A tanfolyamok vezetője Túrmezei Erzsébet diakonisszatestvér volt. Ezekben az években a Fébé már 3 árvaházat, 2 leányinternátust, 3 üdülőt, beteg és súlyosan sérült gyermekek számára 2 otthont, 2 papírboltot és egy nyomdát tartott fenn. A diakonisszák részben az “anyaházban” (1021 Budapest, Ördögárok u. 9.) laktak, részben pedig kiküldetésük idején a helyi gyülekezet biztosított számukra szállást. Az Egyesület vezetői Zulauf Henrik lelkész és dr. Farkas Mária orvos voltak.

1948 jelentős esztendő volt a Fébé történetében. Az évek során mind világosabbá vált, hogy az egyházzal való kapcsolatot teológiai, igazgatási és vagyonkezelési szempontok figyelembevételével erősíteni kell, mert a kommunista állam fel fogja számolni az egyesületeket. Ennek a szándéknak megfelelően a Fébé Egyesület, mint az Evangélikus Egyetemes Egyház Intézménye végezte tovább szolgálatát, és minden vagyonát célvagyonként átadta az Egyetemes Egyháznak azzal, hogy ez a vagyon a Fébé diakóniai munkáját szolgálja, és az Egyetemes Egyház minden más vagyonától teljesen elkülönítve kezelendő. Az Egyetemes Egyház sajnos a megállapodást nem tartotta be. Ennek kirívó példája volt, hogy a bagolyirtási telek felét eladta, a pénzt saját céljára fordította.

A Fébé több mint 25 esztendőn át folytatott és egyre terebélyesedő szolgálatát számolta fel a pártállam önkénye 1951-ben. Az Állami Egyházügyi Hivatal leirata értelmében a diakonissza anyaházakat is megszüntették, a diakonisszáknak november 30-ig el kellett hagyniuk anyaházukat. Így indultak el a testvérek lakást és munkát keresni. Sokszor volt megaláztatásban, durva vagy rejtett visszautasításban részük. A kommunista párt-vezetés a “klerikális reakció” képviselőit látta bennük.Az általános gyülekezési tilalom miatt a testvérek csak születésnapok alkalmával jöhettek össze, mégis, amennyire csak lehetett, tartották egymással a kapcsolatot, segítették és imádságban hordozták egymást. A sötét alagút végét azonban senki sem látta, de mindenki remélte.

A nyolcvanas évek vége felé az alagút sötétjéből lassan látni lehetett a derengő fényt, és végre 1989-ben az alagút véget ért. A nagy politikai fordulat, amely egész Európa életére kihatással volt, a Magyarországi Evangélikus Egyházban is lehetővé tette a belső megújulást, a Fébé történetében pedig az újra indulást.

Újraindulás

Országos Presbitérium 1989. december 5-i határozata értelmében az 1951-ben állami önkénnyel feloszlatott Fébé Diakonissza Egyesület újra megkezdhette szolgálatát.

A kezdet nem volt könnyű. A Fébének egyetlen ingatlana sem maradt, hiányzott az anyagi bázis, amely a kezdő lépésekhez szükséges lett volna, és legfőképpen hiányzott a szolgálatot újra felvállalni tudó diakonisszák csapata.

A diakonisszák testvéri közössége Túrmezei Erzsébet testvért kérte meg a főnökasszonyi szolgálatra, akinek neve belföldön és külföldön egyaránt ismert volt. A diakonissza közösség felkérésére a lelkészi teendők ellátását Madocsai Miklós budavári lelkész vállalta el. 1990. május 9-én állami bejegyzéssel, 39 éves megszakítás után az Egyesület hivatalosan is megkezdte szolgálatát.

Német diakonissza anyaházak adományából az Egyesület lakást vásárolt (1122 Budapest, Maros u 25), amely az újrainduló szolgálat első bázisa, és leendő diakonisszák nevelésére alkalmas leányotthon lett. Az otthon vezetője Csepregi Zsuzsanna lelkész volt.

A Fébé Egyesület az Evangélikus Egyház kezelésébe 1948-ban célvagyonként átadott és az egyház tulajdonában megmaradt ingatlanok közül hármat visszakért, hogy folytathassa félbe maradt szolgálatát: a piliscsabai (Piliscsaba, József Attila u 7-9), a mátraszentimrei ingatlant (Bagolyirtás, Jókai utca 7-9.) és a Budapest, Hűvösvölgyi út 193. szám alatti épületet. Az Egyesület többi ingatlanáról sem mondott le, de a visszaigénylést arra az időre halasztotta, amikor azokat az Egyesület szolgálatába tudja majd állítani.

Siló

s09

Az Egyesület 1990-ben tartott közgyűlése dr. Gadó Pál javaslatát elfogadta, miszerint az Egyesület az egyháztól visszakapott piliscsabai telken létesítsen korszerű, családias jellegű otthont súlyos mértékben mozgássérült fiatal felnőttek számára, munkalehetőséget és egészségügyi ellátást is biztosítva a lakóknak.

A parkszerű, szép telken állt a diakonisszák régi patinás kis üdülője, amit Silónak neveztek. Az épület 1951-tõl 1988-ig idős diakonisszák otthona volt. Az új intézmény hagyományőrző módon megtartotta az Izraelben található kis település nevét.

1991-ben a park felújítása a természetvédelmi előírásoknak megfelelően megkezdődött. A romos mellék- épületeket le kellett bontani, a régi üdülő is teljes felújításra szorult. Ezután indulhatott el Kisbán Mária építészmérnök tervei és vezetése mellett az építkezés, aminek támogatására létre jött a Fébé Alapítvány, a foglalkoztatás végzésére pedig a Fébé Betéti Társaság. Az otthon 12 lakással, uszodával, tornateremmel, közösségi helyiséggel, nyomdával, közös termelői munkára alkalmas termekkel felépült. Ünnepélyes átadására 1996-ban került sor. Az építkezés költségeit személyes adományok, a holland hetDorp alapítvány, a Johannita lovagrend, német diakonissza szervezetek biztosították.

Názáret

n05

Mátraszentimrén 1951 után az egyház egy ideig folytatta a Fébé üdültetési szolgálatát, amit azonban a házak egyre romló állapota és a komfort hiánya miatt meg kellett szüntetni. 1990-ben, amikor a Fébé Egyesület az ingatlant visszakérte, már csak a házak romjai álltak, a telek fele is eladásra került.

Az Egyesület tagjai úgy határoztak, hogy a telken egy templom és hozzá kapcsolódó turistaszállás épüljön, megfelelő mellékhelyiségekkel. Hazai és külföldi adományokból, és ECLOF kölcsönnel a terv valóra vált. 1996-ban Szebik Imre püspök szentelte fel a templomot, amit Názáretnek neveztek el. Herzog Csaba lelkész hűséges munkája nyomán ősztől-tavaszig gyülekezeti csoportok, nagycsaládok részesedtek Názáretben testi-lelki felüdülésben.

Anyaház

usz35

A diakonisszák közösségének test-lelki centruma az anyaház, ahol a testvérek a hit és a szolgálat közösségében élnek együtt. Erre a célra az Országos Presbitérium 1993. december 3-án tartott ülése a Fébé tulajdonába visszaadta a Hűvösvölgyi úti ingatlant. A ház kiürítése, kis kápolna kialakítása, egy ágyas, fürdőszobás lakrészek, konyha, ebédlő és lift építése nagy anyagi áldozattal vált csak lehetővé. Az átalakítás Honos János építészmérnök tervei alapján és vezetésével valósult meg. Az anyaház berendezésében, lelki és gazdasági életének megszervezésében nagy segítséget jelentett Gertrud Heublein, Bad-Kreuznach-i főnökasszony szolgálata. A hosszan tartó építkezés idején folyamatosan költöztek be a testvérek és öltötték magukra újra a diakonissza ruhát.

Ahogy a külföldi anyaházakban, úgy nálunk sem sikerült fiatalokat elhívni a diakonissza szolgálatra. Sorra kellett búcsút vennünk a szolgálatban megfáradt, a mennyei otthonba költöző testvérektől, akiknek helyére olyan idős testvérek kerültek, akik szívesen vállalták az anyaház lelki közösségét. Így lassan egy szeretetotthon funkcióját töltötte be az anyaház. Az anyagi elerőtlenedés és a megváltozott külső előírások miatt ennek fenntartására az Egyesület már erőtlen volt. A Sarepta szeretetotthon segített tovább, átvállalva az ellátás és ápolás minden gondját.

Személyi változások

Túrmezei Erzsébet halála után (2000) Magassy Katalin, Taschner Erzsébet, dr. Visnyei Orsolya, majd 2012-től Görög Zoltánné Szántó Hajnalka lett a Diakonissza Egyesület főnökasszonya.

Madocsai Miklós nyugdíjba vonulása után Zászkaliczky Pál, Veperdi Zoltán, 2012-től pedig Sztojanovics András a Fébé lelkésze.

A Siló vezetésére dr. Gadó Pál után Endreffy Attila, Kulich György, Balogh Zoltán, majd Dávid István kapott megbízást.

Názáret gondját a Diakóniai Osztály vállalta magára.

Az anyaház vezetése, a Sarepta-szeretetotthon igazgatójának, Sztojanovics Andrásnak feladata lett.

A második újraindulás

A Fébé tagsága és vezetősége őszintén felmérte az Egyesület elerőtlenedését, és hogy eredetileg vállalt szolgálatát a régi formában betölteni és ingatlanait fenntartani nem tudja. Ezért 2015 tavaszán a közgyűlés úgy határozott, hogy ingatlanait (Siló, Názáret, Anyaház) ajándékozási szerződéssel átadja az Magyarországi Evangélikus Egyháznak remélve, hogy azok így szolgálatukat tovább végezhetik. A szolgálat folytatásához, felmérve a lehetőségeket és újabb kihívásokat, a régi célkitűzésekhez hűségesen új utakat kellett keresni.

2016. január elsejével megalakult a Fébé Segítõ Szolgálat, amelynek ügyvezetőjéül Madocsai Dánielt választotta meg a közgyűlés.

A Fébé Segítõ Szolgálat célkitűzése, hogy Jézus irgalmas szeretetét tovább adja. Szerteágazó szolgálatunkhoz tartozik az otthoni betegápolás, idősek és gyermekek felügyelete, pótnagypapi, pótnagymami szolgálat, takarítás, kísérés, felolvasás, korrepetálás, bevásárlás, egészségügyi segédeszközök (kerekesszék, járókeret, mankó, zuhanyozó szék) kölcsönzése és ruhaneműk gyűjtése.

Célunk a családok között létrejövő támogatási rendszer megvalósítása is, hogy a jobb anyagi helyzetben lévő családok személyesen támogassák a rászorulókat. Kinőtt gyermekruhák és cipők, megunt játékok, feleslegessé vált holmik személyes továbbadásával a névtelenség ridegségét a szeretet öröme váltja fel.

Az indulásnál fontos feladatunk az önkéntesek toborzása és a szolgálatot kérők és adók közötti személyes kapcsolat megteremtése.