Történet

A Fébé Diakonissza Egyesület életének rövid áttekintése

A Fébé Evangélikus Diakonissza Nõegylet 1924. október 1-én Piliscsabán alakult Pauer Irma (1879-1929) vezetésével. A “Fébé” név újtestamentumi eredetû. Pál apostol a római gyülekezethez írt levelében említi meg “Phoibé”-t (Róm 16, 1), aki a kenkreai gyülekezetnek hûséges szolgálóleánya (diakonisszája) volt. Ez a görög nõi név magyarul “sugárzó”-t, “ragyogó”-t jelent. A névválasztást bizonyára az a belsõ szándék befolyásolta, hogy az evangélikus diakonisszák Krisztus szeretetét sugározzák.

1937-ben belsõ szervezeti átalakulás folytán egyesületi keretben folytatódott a Fébé szolgálata (Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület).

1941-ben kezdte meg munkáját a Fébé Leány-népfõiskola. Munkáját 1948-tól téli tábor néven folytatta, mert a kommunista politika betiltotta a népfõiskolákat. Hat népfõiskolai és három téli táboros tanfolyamon 120 leány készült szolgáló életre családjában, falujában, gyülekezetében.

A tanfolyamok vezetõje Túrmezei Erzsébet diakonisszatestvér volt. Ezekben az években a Fébé már 3 árvaházat, 2 leányinternátust, 3 üdülõt, beteg és súlyosan sérült gyermekek számára 2 otthont, 2 papírboltot és egy nyomdát tartott fenn. A diakonisszák részben az “anyaházban” (Bp. 1021. Ördögárok u. 9.) laktak, részben pedig kiküldetésük idején a helyi gyülekezet biztosított számukra szállást. Az Egyesület vezetõi Zulauf Henrik lelkész és dr. Farkas Mária orvos voltak.

1948 jelentõs esztendõ volt a Fébé történetében. Az évek során mind világosabbá vált, hogy az egyházzal való kapcsolatot teológiai, igazgatási és vagyonkezelési szempontok figyelembevételével erõsíteni kell, mert a kommunista állam fel fogja számolni az egyesületeket. Ennek a szándéknak megfelelõen a Fébé Egyesület, mint az Evangélikus Egyetemes Egyház Intézménye végezte tovább szolgálatát, és minden vagyonát célvagyonként átadta az Egyetemes Egyháznak azzal, hogy ez a vagyon a Fébé diakóniai munkáját szolgálja, és az Egyetemes Egyház minden más vagyonától teljesen elkülönítve kezelendõ. Az Egyetemes Egyház sajnos a megállapodást nem tartotta be. Ennek kirívó példája volt, hogy a bagolyirtási telek felét eladta, a pénzt saját céljára fordította.

A Fébé több mint 25 esztendõn át folytatott és egyre terebélyesedõ szolgálatát számolta fel a párt-állam önkénye 1951-ben. Az Állami Egyházügyi Hivatal leirata értelmében a diakonissza anyaházakat is megszüntették, a diakonisszáknak november 30-ig el kellett hagyniuk anyaházukat. Így indultak el a testvérek lakást és munkát keresni. Sokszor volt megaláztatásban, durva vagy rejtett visszautasításban részük. A kommunista párt-vezetés a ?klerikális reakció? képviselõit látta bennük.Az általános gyülekezési tilalom miatt a testvérek csak születésnapok alkalmával jöhettek össze, mégis, amennyire csak lehetett, tartották egymással a kapcsolatot, segítették és imádságban hordozták egymást. A sötét alagút végét azonban senki sem látta, de mindenki remélte.

A nyolcvanas évek vége felé az alagút sötétjébõl lassan látni lehetett a derengõ fényt, és végre 1989-ben az alagút véget ért. A nagy politikai fordulat, amely egész Európa életére kihatással volt, a Magyarországi Evangélikus Egyházban is lehetõvé tette a belsõ megújulást, a Fébé történetében pedig az újra indulást.

Újraindulás

Országos Presbitérium 1989. december 5-i határozata értelmében az 1951-ben állami önkénnyel feloszlatott Fébé Diakonissza Egyesület újra megkezdhette szolgálatát.

A kezdet nem volt könnyû. A Fébének egyetlen ingatlana sem maradt, hiányzott az anyagi bázis, amely a kezdõ lépésekhez szükséges lett volna, és legfõképpen hiányzott a szolgálatot újra felvállalni tudó diakonisszák csapata.

A diakonisszák testvéri közössége Túrmezei Erzsébet testvért kérte meg a fõnökasszonyi szolgálatra, akinek neve bel- és külföldön egyaránt ismert volt. A diakonissza közösség felkérésére a lelkészi teendõk ellátását Madocsai Miklós budavári lelkész vállalta el. 1990. május 9-én állami bejegyzéssel, 39 éves megszakítás után az Egyesület hivatalosan is megkezdte szolgálatát.

Német diakonissza anyaházak adományából az Egyesület lakást vásárolt (Bp. 1122. Maros u 25), amely az újrainduló szolgálat elsõ bázisa, és leendõ diakonisszák nevelésére alkalmas leányotthon lett. Az otthon vezetõje Csepregi Zsuzsanna lelkész volt.

A Fébé Egyesület az Evangélikus Egyház kezelésébe 1948-ban célvagyonként átadott és az egyház tulajdonában megmaradt ingatlanok közül hármat visszakért, hogy folytathassa félbe maradt szolgálatát: a piliscsabai (Piliscsaba, József Attila u 7-9), a mátraszentimrei ingatlant (Bagolyirtás, Jókai utca 7-9.) és a Bp. 1021. Hûvösvölgyi út 193. szám alatti épületet. Az Egyesület többi ingatlanáról sem mondott le, de a visszaigénylést arra az idõre halasztotta, amikor azokat az Egyesület szolgálatába tudja majd állítani.

SILÓ

s09

Az Egyesület 1990-ben tartott közgyûlése dr. Gadó Pál javaslatát elfogadta, miszerint az Egyesület az egyháztól visszakapott piliscsabai telken létesítsen korszerû, családias jellegû otthont súlyos mértékben mozgássérült fiatal felnõttek számára, munkalehetõséget és egészségügyi ellátást is biztosítva a lakóknak.

A parkszerû, szép telken állt a diakonisszák régi patinás kis üdülõje, amit Siló-nak neveztek. Az épület 1951-tõl 1988-ig idõs diakonisszák otthona volt. Az új intézmény hagyományõrzõ módon megtartotta az Izraelben található kis település nevét.

1991-ben a park felújítása a természetvédelmi elõírásoknak megfelelõen megkezdõdött. A romos mellék- épületeket le kellett bontani, a régi üdülõ is teljes felújításra szorult. Ezután indulhatott el Kisbán Mária építészmérnök tervei és vezetése mellett az építkezés, aminek támogatására létre jött a Fébé Alapítvány, a foglalkoztatás végzésére pedig a Fébé Betéti Társaság. Az otthon 12 lakással, uszodával, tornateremmel, közösségi helyiséggel, nyomdával, közös termelõi munkára alkalmas termekkel felépült. Ünnepélyes átadására 1996-ban került sor. Az építkezés költségeit személyes adományok, a holland hetDorp alapítvány, a Johannita lovagrend, német diakonissza szervezetek biztosították.

NÁZÁRET

n05

Mátraszentimrén 1951 után az egyház egy ideig folytatta a Fébé üdültetési szolgálatát, amit azonban a házak egyre romló állapota és a komfort hiánya miatt meg kellett szüntetni. 1990-ben, amikor a Fébé Egyesület az ingatlant visszakérte, már csak a házak romjai álltak, a telek fele is eladásra került.

Az Egyesület tagjai úgy határoztak, hogy a telken egy templom és hozzá kapcsolódó turistaszállás épüljön, megfelelõ mellékhelyiségekkel. Hazai és külföldi adományokból, és ECLOF kölcsönnel a terv valóra vált. 1996-ban Szebik Imre püspök szentelte fel a templomot, amit Názáret-nek neveztek el. Herzog Csaba lelkész hûséges munkája nyomán õsztõl-tavaszig gyülekezeti csoportok, nagycsaládok részesedtek Názáretben testi-lelki felüdülésben.

Anyaház

usz35

A diakonisszák közösségének test-lelki centruma az ?anyaház,? ahol a testvérek a hit és a szolgálat közösségében élnek együtt. Erre a célra az Országos Presbitérium 1993. december 3-án tartott ülése a Fébé tulajdonába visszaadta a Hûvösvölgyi úti ingatlant. A ház kiürítése, kis kápolna kialakítása, egy ágyas, fürdõszobás lakrészek, konyha, ebédlõ és lift építése nagy anyagi áldozattal vált csak lehetõvé. Az átalakítás Honos János építészmérnök tervei alapján és vezetésével valósult meg. Az anyaház berendezésében, lelki és gazdasági életének megszervezésében nagy segítséget jelentett Gertrud Heublein, Bad-Kreuznach-i fõnökasszony szolgálata. A hosszan tartó építkezés idején folyamatosan költöztek be a testvérek és öltötték magukra újra a diakonissza ruhát.

Ahogy a külföldi anyaházakban, úgy nálunk sem sikerült fiatalokat elhívni a diakonissza szolgálatra. Sorra kellett búcsút vennünk a szolgálatban megfáradt, a mennyei otthonba költözõ testvérektõl, akiknek helyére olyan idõs testvérek kerültek, akik szívesen vállalták az anyaház lelki közösségét. Így lassan egy szeretetotthon funkcióját töltötte be az anyaház. Az anyagi elerõtlenedés és a megváltozott külsõ elõírások miatt ennek fenntartására az Egyesület már erõtlen volt. A Sarepta szeretetotthon segített tovább, átvállalva az ellátás és ápolás minden gondját.

Személyi változások

Túrmezei Erzsébet halála után (2000) Magassy Katalin, Taschner Erzsébet, dr.Visnyei Orsolya, majd 2012-tõl Görög Zoltánné Szántó Hajnalka lett a Diakonissza Egyesület fõnökasszonya.

Madocsai Miklós nyugdíjba vonulása után Zászkaliczky Pál, Veperdi Zoltán, 2012-tõl pedig Sztojanovics András a Fébé lelkésze.

A Siló vezetésére dr. Gadó Pál után Endreffy Attila, Kulich György, Balogh Zoltán, majd Dávid István kapott megbízást.

Názáret gondját a Diakóniai Osztály vállalta magára.

Az anyaház vezetése, a Sarepta-szeretetotthon igazgatójának, Sztojanovics Andrásnak feladata lett.

A második újraindulás

A Fébé tagsága és vezetõsége õszintén felmérte az Egyesület elerõtlenedését, és hogy eredetileg vállalt szolgálatát a régi formában betölteni és ingatlanait fenntartani nem tudja. Ezért 2015 tavaszán a közgyûlés úgy határozott, hogy ingatlanait (Siló, Názáret, Anyaház) ajándékozási szerzõdéssel átadja az Magyarországi Evangélikus Egyháznak remélve, hogy azok így szolgálatukat tovább végezhetik. A szolgálat folytatásához, felmérve a lehetõségeket és újabb kihívásokat, a régi célkitûzésekhez hûségesen új utakat kellett keresni.

  1. január elsejével megalakult a Fébé Segítõ Szolgálat, amelynek ügyvezetõjéül Madocsai Dánielt választotta meg a közgyûlés.

A Fébé Segítõ Szolgálat célkitûzése, hogy Jézus irgalmas szeretetét tovább adja. Szerteágazó szolgálatunkhoz tartozik az otthoni betegápolás, idõsek és gyermekek felügyelete, pót-nagypapi, pót-nagymami szolgálat, takarítás, kísérés, felolvasás, korrepetálás, bevásárlás, egészségügyi segédeszközök (kerekesszék, járókeret, mankó, zuhanyozó szék) kölcsönzése és ruhanemûk gyûjtése.

Célunk a családok között létrejövõ támogatási rendszer megvalósítása is, hogy a jobb anyagi helyzetben lévõ családok személyesen támogassák a rászorulókat. Kinõtt gyermekruhák és -cipõk, megunt játékok, feleslegessé vált holmik személyes továbbadásával a névtelenség ridegségét a szeretet öröme váltja fel.

Az indulásnál fontos feladatunk az önkéntesek toborzása, és a szolgálatot kérõk-adók közötti személyes kapcsolat megteremtése.